Búth Emília

Sétálunk, sétálunk,  míg bírja a lábunk.  Szűk is, tág is ez a falu: akácillat, útilapu. Elküld és marasztal —  ilyen minden Kartal?

megjöttek tegnap a fecskék talán hangomat követték ide- fele nyitva van minden ablakom szabályt nem kell már tartanom csapong- hatok a kék ég mély és végtelen madarat dob fel két kezem — öröm- ködöm  szóra szó sárgyöngy a forma tükrömet rímekkel fogja össze — jössz-e ujjamon napot pörgetek szellő ha járok köztetek szabad vagyok