MADÁRLÁTTA

 

A kezdet kezdetén egyszínű volt a világ. Szürke vagy szürkésfehér. De akkor megszólaltak a költők, s a versektől kizöldültek a fák, az ég kék lett, s hétszínű a szivárvány. Ha nem hiszik, olvassák el Búth Emília verseit. Zöldebbre mondja az erdőt. S ha valakinek homálylana a szíve belseje, apró kis fényeket gyújt odabent. Itt a könyv. Tiszta szívből ajánlom mindenkinek. 

                                                                                            Lázár Ervin

     *** *** *********************************************************** *** ***

GYERE

Csizmát hozz 

sétánkhoz, 

hétmérföldest, 

hegyet-lépőt – 

húzd fel most!

BARKA

Haja lebben,

táncol a lány.

Pántlikák lobognak.

Szoknyák harangoznak.

Barka bomlik

égen-ágon,

Barik gyapjasulnak,

arany-esők hullnak.

Haja lebben,

táncol a lány.

Pántlikái pillék –

messze, messze vinnék. 

RŐT LEVÉL

Rőt levelet,

papírsárkányt

röptet a szél.

Elszabadul. Száll, 

csillogó selyemfonál:

libegő-lebegő

        cérnácska (fennakad)

ághegyen, egy árva

napsugár.

KATALINKA

Katalinka szállj el,

nézd meg nekem az eget, 

hozd el nekem a hegyet! 

Ha gyenge a szárnyad, 

hét pettyeid csörgetve, 

mondd az erdőt zöldebbre!

Katalinka, várj meg,

nincs sós-kutam, kerekem, 

mutasd az utat nekem!

Ha fáradsz, itt a kezem.

CINKE

Csak az bánt, hogy: picinke! 

Akinek ilyen inge

van mellénykéje alatt,

nem árva, nem is szakadt!

Morzsát találok mindig, 

ablakpárkányra hintik 

mandulaszemű lányok – 

más kezére nem szállok!

VERÉB AZ ÁGON

Szél nem ringatja, 

nap nem bíztatja, 

árva.

Borzas veréb ül az ágon. 

Szürke veréb ne is járjon

bálba?

Nincs palotája.

Ez az ő ága. 

Gyümölcsöt ad majd, 

ki ma virágra bomlik. 

S ellátni innét

az ezüst-begyű Holdig.

MADÁRIJESZTŐ

Csak karót nyeltem, 

nem ettem szalmát.

Hét fán őrzök almát.

Árnyékom tudja, 

járja a táncot,

nem csörgetek láncot.

Szólnék, ha szólnék: 

rigónak, pintynek –

csendre én nem intek!

Magam botfülű, 

tárt karral állok:

én fütyüljek,srácok?

SZOMSZÉDOK

                         Csiperke

                  átszól Galócának:

         - Az az oka az üres lócának,

       hogy kend, többet ne mondjak,

                           mér-

                           ges;

                            me-

                            ne-

                            kül,

                            aki

                           tud -

                         tovább

                         lépdes.

PATAK-PARTI

Mutatóujjam ceruzám, 

papírom a parti homok.

A nézgelődést elúnván, 

rajzolgatok.

Mit rajzolok?

A pataknak halacskát,

S hogy játszhassa a nagy Nílust, 

Mit rajzolok?

Ráhibáztál,

Pár napozó krokodilust.

SÉTA

Aki zsiráf,

így járja ma, mutatja

a zsiráf mama.

Ügyelj

a

ko-

re-

og-

ráfi- 

á-

ra, 

mosolyog

le,

lakli 

kisfiára.

Aki zsiráf,

így járja ma, mutatja

a zsiráf mama.

Haj, haj!

Kölcsön?

akár örökbe is adnám

fésűmet egy sünnek -

ritkul a haj, 

hol a gondok sű-rű-sönnek

A PARANCS, AZ PARANCS

Békák, létrára!

Süllyed? Emelkedik a 

légnyomás? Nő? 

Netán éppen csökken a 

páratartalom?

faggatom fő-főlevelit.

Rám se hederít.

CAPDA

Hálót sző a pók: függőágyat. 

Szakadatlan szorgalommal 

szövi be kongó szobámat.

De hogyan tovább? Mire hintázgat,

ha sehol egy dongó, sehol egy muslica…

és ha hadat üzen a három porcica?

BOGÁRKÁINK ÜRÜGYÉN

Tarthat. Egy vers, egy szó tart aranykaput

aranykaput.

Emlékfoldozó-varga bogárka fut 

bogárka fut.

Ez? ez minálunk suszter nem bodobács 

nem bodobács!

Napsütötte kő. Rések. Csissz-csoszogás 

csissz- csoszogás...

Óvodakert. Nyár. Várok. Ég a térdem 

ég a térdem.

Lábat-lógázok, nyár van - jönnek értem 

jönnek értem.

CSILLA

Csilla

Csilla

Csillagok

Tudjátok-e

Ki vagyok –

Én 

Nézek 

Rátok

Földi

Húgocskátok

A TEJ

(dalolcska reggelihez)

Három kiscicák

Kérdik Katicát:

Elég édes?

Elég langyos?

Vagy ők megigyák?

KIS KATA

Kis Kata ébred, nyílik az ablak.

Madarak jönnek, magocskát hoznak.

Napraforgó-tányér –

szóljon, aki mást kér!

Vegyétek,

vigyétek,

én is égig érjek!

MARCELL

Marcell

Ne mondd hogy harc kell

Egy szavadba se kerül

Asztal terül

Anya perdül

Apa tüsténkedik

Fürdővized kézmeleg

Ágyacskád megvetik

Egy szavadba se kerül

Föléd kerekül 

Telik a Hold

Kifli volt

De ha neked cipócska

Kell

Ugye Marci

PETI

jön

lép

halad

megy

fut

szalad

vágtat

üget

szünet

áll

vár

topog

billeg

forog

perdül

szédül

és ül

végül

DANI…

Dani, csak azt

akarom mondani,

hogy

gyakran várni kell,

de felkel a Nap,

és eljön a Hold -

ha valami nem megy, 

hát gyakorold!

KIS POÉTA

Csigahéj, nézd, csigaház, mondtam.

Azt mondtad, ez görbéc.

Bólintottam s eltettem emlékbe:

Igazi szép-költéc!

NEVETÉS

Orra piros, szeme kék 

tarka-barka buborék dagad, 

nevetni muszáj! 

Fültől-fülig csupa száj, 

göndör fürtös lebegés, 

a bozontos nevetés

HAMVAS

Hamvas a szilva, itt az ősz.

Nagymama biccent,

lekvárt főz.

Bólint nagyapa,

fölszedi a diót

s télen elmeséli majd,

ami vót.

ÚGY, MINT

Hóval szeretnélek megajándékozni,

Mint engem nagyanyó,

akkor, ott,

egyszer, rég.

Sőt!

régesrég,

egy didergő este.

Még látom mosolyogni.

Jön, gyapjúkendőjéről

a megolvadt havacskát,

a gombostűfejnyi

gyöngyszemeket sepergeti,

s mondja, hogy esik a hó...

Esik a hó, mondom én is,

ahogy ő, akkor este.

Esik, mondom,

esik a hó,

már a kéményt is belepte!

KARÁCSONY

Kicsi lányok, csöpp legények.

És a fenyők égig érnek.

Kiskarácsony-nagykarácsony –

Csoda volt hát, vagy csak álom?

Ajtó csukva, ablak zárva.

Hogy történt? Senkise látta.

A gyertyák egyszercsak égtek,

és a fenyők égig értek.

A fák nem nőnek az égig!

De valami mégis rémlik.

A gyertyák már égnek: játssz még,

Táncol szemembe fény, árnyék.

S a percek alma-gerezdek,

Hogy egyszer majd haza-gyertek.

VEZÍR FIA

Vezír fia, hős Kartal,

karddal járta a rétet.

Tán virágra is lépett.

Sátora volt hűs lombból,

s zöld-fű selyemből ágya.

Mért volt mégis honvágya?

HIRDETÉS-ke

Mért búsul bácsi, 

maga nem ácsi. 

Ne sírjon néni,

itt el fog férni – 

megbirkózik az aszódi parttal, 

s ez itten Kartal! 

Lábtól a Galga, 

fejtől a Mátra. 

Itt szép

lesz az

álma.

KARTAL

Sétálunk, sétálunk, 

míg bírja a lábunk. 

Szűk is, tág is

ez a falu:

akácillat,

utilapu.

Elküld és marasztal – 

ilyen minden Kartal?

BEREK

Áll

megkínál

csipkebogyós, kökényes: 

teli-kötényes

anyó a Berek -

hát most melyikből vegyek?      

ERDŐ

Kígyó szisszenavar moccan. 

Harmat csillan szarvasnyomban.

Üres odúk,árva fészkek! 

Csak a rókák egerésznek.

NAP

Gurul, gurulhatna.

Olyan, mint... de nem labda! 

Hízik, hízhatna.

Olyan, mint... de nem alma!

Reggel az orromon egyensúlyozom.

Délben még egy gallyon gilin-galangoz

Ám este hasztalan keresem

már a haszontalant.

De hová gurult, ha nem labda? 

És 

ki 

ette meg, ha nem alma?

MÁJUSI ESŐ

Madárka-csontú egérke 

kaparász zugot remélve?

Egérke-szemű madárka csőre 

zuhog a párkányra?

Aludj, csak az eső kopog. 

A májusi eső, tudod...

Tudom, tudom, 

aranyat ér, 

de bőrig ázik a madárka 

és nem tud úszni a kisegér.

ZÁPOROK

Esik, kiderül. 

Esik, kiderül -, unom cudarul!

Épp csak felszárad, 

épp csak felszárad, ázik az udvar.

Cuppog a sár, undok a nyár.

S alig kimondom, 

háztetőn, lombon, gyöngyöt vet a Nap.

Szivárványt feszít,

Szivárványt feszít, hét-szín pillanat.

ŐSZIKE

Szőlőt szemel a nap, 

aranyos a reggel.

Dió koppan orrod elé -

mért jársz

üres zsebbel?

HÓVIHAR

Talán besurrant a róka,

egy rosszul őrzött tyúkólba, 

s mellehúsát dehogy adja, 

zsákmányát maga kopasztja: 

a domb fölött pihék szállnak, 

de tyúkok nem kiabálnak. 

Se tyúk, se róka-uzsonna.

A szél sír, sír hórukkolva -

tél batyujából kikötött

havakat hord a domb mögött.

GYÖNGY A HOLD

Gyöngy a Hold ma, lenge szirom. 

Két tenyerem égre nyitom.

Varjú, bagoly messze szálljon, 

Szemeimre jöjjön álom.

ÁRNYAK

Árnyak imbolyognak. 

Megreccsen a padló. 

Álmok jönnek, libasorban – 

mocorog az alvó.

SZÍNTELEN

Nem dobom ki ezt a levert, horpadt lavórt.

Karimáig teszem jó-földdel,

vetek bele árvácska-magot

és várok –

szeretném színesbe’ fogni a világot.

SÖTÉTSÉG

Sötét van, akár a lekváros fazékban.

Kormos az ég.

Bong, csillagtalan fekete

A 

Nincs bádogpereme.

BARNA

Álmodozok, mint

a barlangba bútt bocsok. 

Álmom örökké

tavasz, mindig nyár, brumma – 

jó a csönd, jó a dunna.

SÁRGA

A Nap gyöngyen jár. 

Tudja a napraforgó. 

Nem únja nézni.

Néz, félrebillent fejjel, 

arany-főkötős néni.

FEKETE

Dróton a fecskék 

kottafejecskék, bólintsz 

ezeregyedszer 

s újra -, dúdolgatva a 

nyár füstös kis dalait

FEHÉR

Hull a hó. Pillék

táncolnak, zene nélkül, 

szabadon járják.

Nézik, s beleszédülnek 

nagykendős kicsi lánykák.

„SZÍN-JÁTÉK”

A zöld: forrás, erdő, szalad. 

A narancs: szalma-kalap. 

A piros: kiáltás, sikoly.

A brillant: álom, s ami volt. 

A kék: szabadon-végtelen. 

A fekete: ördögi, sötét.

A barna: kenyér, lágy, sörény. 

Az ezüst: csillag, táltos.

Az arany: az arany?!... János.

SZÓRÓL-SZÓRA

                É

             Pítek

         Házat építek

    Mintha házam szin

 Te tökéletes – ez tető!

     Falak  falak  falak

     Falak   AB   falak

     Falak  LAK  falak

    És  végül  az  alap!

******************************************************************************

Válogatta, szerkesztette: Kiss Juli — Liptay Katalin — Petrőczi Éva

Kiadó: Littera Nova

1997