VIRÁG HELYETT

   - Ez nekem magas... - dünnyög Meliton. 

   - Neked magas, Pamutnak meg nem elég kézzel-fogható... - hümmög Bíró Laci. Mást kell kitalálni. Eredetileg azt tervezték, hogy esti árnyjátékkal lepik meg Etus nénit, de a helyzet sötétebb, mint gondolták. Melitonnak meg lehet magyarázni ezt is, de Pamut vak. Fogalma nincs arról, mi az, hogy árnyék. Ha egy lámpa, vagy valami más fényforrás elé állsz, árnyékot vetsz a földre, a falra. A fény egyenesen halad, nem kerül ki, nem megy keresztül rajtad. Ha például süt a nap, s Bori (miért mindig ő?) Pamut és a Nap közé áll, Bori árnyékot vet Pamutra. Pamut ezt érti, érzi, hogy hűvösebb lett, de elképzelni mégsem tudja, milyen az árnyék. Pedig Pamut képzelete páratlan. Talán ők közelítik meg rosszul a kérdést. Persze, ha idejük volna, elmagyarázhatnák neki, de szorít az idő. Bori nem is tétlenkedik. Míg Bíró Laci a fejét vakargatja, állát simogatja, ő már vissza is jött a konyhából. Kezében négy, nagyjából egyforma fakanál. 

Arcokat rajzoltak, fület, hajat ragasztottak, nyakkendőt kötöttek a fakanalakra. Pamut fakanál-bábjára Bori csukott szemeket, hosszú szempillákat kanyarított. Meliton bábuja, mackóhoz illő, csinos papírfüleket kapott. Borié gyapjúfonalból kócos hajat. Bíró Laci emberkéje csokornyakkendőt viselt. Etus néni össze is csapta a tenyerét.

   - Találóak, - mondta, s már alig várta az előadást. 

A ruhaszárító kötélre felcsipeszeltek egy nagy lepedőt. Ez a paraván. Meliton kisszékre állt, hogy égre nyújtott karjával ki tudja dugni a lepedő fölött a fakanál-mackó buksi fejét. Bíró Laci rogyasztott kicsit a térdén, hogy ne látszódjon a nézőtérről a homloka. Bori kényelmesen, ugrásra készen várja a jelenést. 

Pamut, torkát köszörülve előáll: 

   - Igazmese - mondja, s meghajol a rendező, Bíró Laci utasításai szerint. Meghajol, s közben meghajtja a kezében szorongatott csukott szemű babát. 

Taps.

Csend, izgatott pusmogás a paraván mögött. Kisvártatva felbukkan a papírfülű mackó. Néz erre, néz arra. S most, mintha meglátna valamit a földön. 

   - Katica, katicabogár - mondja, s közben megjelenik a színen két másik figura. Egy kócos hajú meg egy csokornyakkendős fakanál. A kócos közelebb hajol:

    - Jé. Csíkos katica?!

Mire a harmadik:

   - Á, csak egy krumplibogár! 

Bíró Laci most felnyúl, kinyúl a paraván mögül, s úgy tesz, mintha mutatóujjával odébb pöccintené a bogarat. A bogár repül. Legalább is úgy tűnik... a három fakanálfej egy felé, a bogár után les. Még Pamut csukott szemű babája is majdnem eltalálja az irányt. 

Nevetés. Taps. Etus néni, ahogy Gilicétől látta, biccent. Úgy tesz, mintha először hallotta volna a történetet. Pedig szinte naponta hallja. Felemlegetik, ha szomorúak, ha vidámak. És tudod, mi az érdekes? Hát az, hogy mindig ez a vége. Taps, mosoly. Na jó, most még jön a süti, a bodzaszörp, amire Etus néni ma meghívta Borit, Melitont, Bíró Lacit és nem utolsó sorban Pamutot, s ők virág helyett ezt hozták ajándékba