Búth Emília

 

úth Emília: PAPÍRKALAND KI(der)ÜLÖK Bazárt nyitok én szegény  mennyi vers meg költemény  fülönfüggő kaláris csapja össze anyám is a tenyerét ajtóm elé kiülök mire jók a küszöbök bánat öröm be-benéz  halál te csak nyenyerézz  én fütyülök Tálka   Nincs lakoma, csak vacsora –  főzelék. Még egy kanál,  üres a tál,  benne kép: búcsút intünk,  semmi kincsünk,  kacatunk. Kő ne bántson,  csacsiháton  kocogunk. Eső hullna:  rína bucka,  rögöcske. Hímes a táj,  festett madár  fölötte. Körömvirág Körömvirág, téged is rág a bánat?  Elégette egy nap hét homoktortámat. Ne sírj virág, nagy a világ,  így kerek,  hoppra kopp, koppra hopp,  százat is süthetek. Délután Egy kint felejtett könyvben  lapozgat most a szél. Hiába kérded, pisszeg, ki olvas, nem beszél. Méricskélő Számold ki fagolyókkal, hét véka bagoly-óhaj mennyit nyom a latba,  hajlik-é alatta az ág? Két gidák Halló, keskeny a palló, ...