Papírkaland

úth Emília:

PAPÍRKALAND

KI(der)ÜLÖK

Bazárt nyitok én szegény 

mennyi vers meg költemény 

fülönfüggő kaláris

csapja össze anyám is

a tenyerét

ajtóm elé kiülök

mire jók a küszöbök

bánat öröm be-benéz 

halál te csak nyenyerézz 

én fütyülök

Tálka 

Nincs lakoma,

csak vacsora – 

főzelék.

Még egy kanál, 

üres a tál, 

benne kép:

búcsút intünk, 

semmi kincsünk, 

kacatunk.

Kő ne bántson, 

csacsiháton 

kocogunk.

Eső hullna: 

rína bucka, 

rögöcske.

Hímes a táj, 

festett madár 

fölötte.

Körömvirág

Körömvirág,

téged is rág a bánat? 

Elégette egy nap

hét homoktortámat.

Ne sírj virág,

nagy a világ, 

így kerek, 

hoppra kopp, koppra hopp, 

százat is süthetek.

Délután

Egy kint felejtett könyvben 

lapozgat most a szél.

Hiába kérded, pisszeg,

ki olvas, nem beszél.

Méricskélő

Számold ki

fagolyókkal,

hét véka

bagoly-óhaj

mennyit nyom a latba, 

hajlik-é alatta

az ág?

Két gidák

Halló,

keskeny a palló,

jót mondok,

ketten elférni nem fogtok! 

De a gidák okosok,

szinte mint a nagy kosok. 

Aztán zsupsz,

jaj ne,

bele a bodros habokba. 

Vacogva kászálódnak,

vizes lett,

összement,

szorít a bunda.

Vagy ki tudja...

Utat, utat -,

talán, csak

szégyellik

magukat.

Csacsi-hát

Kicsi húgom, 

kocsiúton 

hova mégy?

Sok a lejtő, 

lábad kettő, 

kell-e négy?

Itt a hátam!

S hozd csak bátran, 

kell kalap:

Mátra alján, 

Galga partján, 

süt a nap.

Szia

 Dzsina 

 ne 

 oda

 ide figyelj

Príma vödröcske 

vizet cipelj

Kavard a kását 

gyúrunk pogácsát

Ez a süti homok 

Ez a torta homok

Semmi nem 

egyforma mégse

Ha a nap kisüti 

nyomunkat ütheti 

bottal a bánat

Zümmögő

Messzi a vén kaptár, 

mézet azér' kaptál, 

étlen nem maradtál, 

táncra mackó, brumm!

Télen majd hó hull, 

barlangban álmodol, 

zümmögő hópihe: jó altató...

Hangol, ahány sármány, 

bókol, ahány páfrány, 

szemed már a málnán, 

táncra mackó, brumm!

Télen majd hó hull, 

barlangban álmodol, 

zümmögő hópihe: jó altató...

Körbe-körbe

Kerti partiján petúniára száll

a dundi szender 

enni-inni rendel 

mintha buksi medve 

mancsa körme volna 

járja körbe

édes édes bögre

ritka drága bögre

A

madárijesztő,

akit Bálintnak hínak

Gönce, ránca, foltja... 

mint királyfi hordja, 

félretéve mind a gúnyt.

Karjait kitárva 

szinte kész a táncra, 

hallga, dalra mégse gyújt.

Két zsebébe fészek, 

hét tojásba ének,

hét madárka röpte bújt.

Állni, várni dolga, 

hallgatóra fogja,

szél se tépje most a húrt.

KÖZHÍRRÉ TÉTETIK

Napsütötte kertemben, 

kertemnek zugában, 

(félne? fázna?) minekutána 

nincs semmi ürügye, 

idesüss Kartal, 

ráncoska arccal beérett egy füge.

Na ugye...

Nyuszi ül a

Nyuszi ül a fűben. 

Szóljon, aki látja. 

Faluszéli keresztnél 

fordul az út, ideér.

Hol szalad? Hol marad? 

Jó az eső, jó a nap.

Bárányka a réten. 

Szóljon, aki látja. 

Faluvégi keresztnél 

fordul az út, ideér.

Hol szalad? Hol marad? 

Kikukucskál rá a nap.

Ludaim a parton.

Szóljon, aki látja. 

Faluvégi keresztnél 

fordul az út, ideér.

Hol járnak? Nem fáznak? 

Aranyesőben áznak. 

Szél

Moroghat még, 

piros az ég alja itt.

Nem akarja, 

félrerakja karmait,

elül a szél, 

inget cserél, alhatik.

Vesz egy szivart, 

álma kitart hajnalig.

Arc

arcom 

tenyeredből pattintott

arc

állam

homlokom

visszailleszthetem

csonthéjba

duzzadó dióbél

nem faggatlak

mért takarod el

szemem

Körte

Lámpásnyi körte 

puffan a földre,

s nem alszik ki a fény... 

Mackó csupa remény:

nem láng, de fényes! 

Nem méz, de édes... talán!

Szőttes

Csíkja, foltja, zöld a szőnyeg: 

szövi a nyár, balra tőled békarokka,

s nézd a jobbra ringó nádat, 

este lesz, míg belefárad, addig ropja.

A levelibékák

ártatlanságárul

hagyd a vitát

ne neheztelj levelire 

nem ő heveri le

az estikét

te tedd idébb

álmaid nyitott határát

ki sűrűcskén jár át

jobb ha vigyáz

Őrlődő

Cikkanó szitakötő: víz fölött nyár.

Két csibékkel ölemben, szemközt ülök. 

Tömpe napernyő árnya forog körbe 

lomha malomkő.

S káposztalepkék szálltak egyre.

S fűszálak közt feszülő pókfonálon 

egyensúlyozva tárt karokkal, 

az ember felnő.

Két csibékkel ölemben, szemközt ülök: 

lopva átszólok nekem, a fagylalt jó. 

Tömpe napernyő árnya forog körbe: 

lomha malomkő.

Hol a copfos kislány

Rossz az okuláré,

belepte a pára.

Tükörképe nagyanyó 

nem ismer magára.

Ide süss

Ide süss 

mogyoró 

eteté nagyanyó 

kicsi Sárát

Poros út 

pacifül 

nagyapó bakon ül 

hazavárják

Az öreg horgász

Az öreg horgász, hallatlan?

halat fogott

a patakban.

Foghatott volna káposztát,

ehetne néha rántottát,

szól a béka, szeg-vég rokon -,

közös bölcső ebi-fokon.

A fÖStő

Egy nap kitalálta a békét.

Megtervezte közepét, szélét.

Beleírta a határt zölddel.

Ecsetkéjével felhordva kékjét:

Rajzolta, rajzolta a képét.

Kerekített föntre egy napot.

Ez kész, mondta, s hazaballagott.

Tédé-nek

(Téve-dés kizárva)

Álom

jutalomjáték ajándék 

büntetés 

ez a nap nap után 

forog a díszlet 

így lett ősz

(bele)

törődött lepkék 

spec-bogarak írunk 

glóriát holdudvart 

verset („mifenét") 

mi köré

élve,

kihalás előtt 

megszületés után 

durván száznegyvenhárom 

évezrede 

köztünk én.

Egy, kettő, három

Egy akác áll a dombon, 

két falunak határán, 

három pinty dalol ágán.

Kék kendőm szélbe bontom, 

madaram égre küldöm, 

volt-nincs aranyos fürtöm.

Egy akác áll a dombon, 

két falunak határán, 

három pinty dalol ágán.

Születésnapos

Verik, ütik:

krémet kevernek, 

piskótát sütnek, 

édesül az ünnep. 

Kerek sütit,

tortát csinálnak. 

Holnap Dzsinának 

húzzák meg a fülit.

TÚRA

Kökénybokor.

Galagonya.

Húsz kilométer gyalog:

út kanyarog,

ő nem nyafog,

apa kezét se fogja, 

csak ha kéri. 

Tücsök méri

a távot.

Ilyet még

nem látott soha.

Papírkaland

Fű-nesze harmat

gyöngysora, kipp-kopp, 

léptek a járdán.

Kis csiga csápol, 

könnye a naptól -, 

szép ez a látvány.

Arca papírból, 

farka szivárvány-, 

zizzen a sárkány.

Egy a parádé, 

röpte madáré, 

véli a sármány.

Hegy

Hallgat a hegy, 

bálba se megy. 

Szédül, őszül. 

Jönnek csőstül a bajok.

Kökény-kéke 

köténykéje 

is fogason,

ne fogadjon vendéget.

Mit csináljon? 

pókfonálon

így hegedül: 

rossz egyedül, barátom.

Fű, fa, madár 

hazatalál.

Picit sír, ha... 

de kibírja tavaszig.

Ozsonna

Volt hinta-palinta. 

Mostan enne-inna, 

perdül-fordul, 

gyomra kordul: 

megéhezett Csilla.

Égen-ágon trilla. 

Tányér, kanál, villa: 

asztal terül,

Csilla leül.

Hajában kamilla.

Al-más

Miért akarsz inkább almát 

nézd a körték

arany halmát 

én szemenként

raktam körbe 

mégsincs egy se

összetörve

Latyakos

Gyúrva sárral, 

hintve hóval... szóval,

pocsék egy idő, 

cuppog cipő, csizma...

a hinta is üres.

Káposzkalepke

Fekete szeplők, 

fehér szárnyak. 

Káposzkalepkék 

fogócskáznak.

Nem ér a neve,

ez a háza,

leszáll a legszebb 

összezárva.

Szirmok közt pilleg: 

csukom-nyitom. 

Édes a reggel,

a nyár finom.

Színe fonákja

színe fonákja

száll elérhetetlen

futsz a végtelenben 

papírsárkány vezet spárgán

Liácska

bontja kitárja 

felhőtől-felhőig 

szárnnyal nem vesződik 

árnya úszik

a Tejútig

csönd

pántlikázza

Dédike

Réges-rég receptből, 

tudja fejből:

kivircel, kevercöl, 

tipeg le s föl.

Habos a krémes, 

mázas a mézes.

Kamrában lekvár: 

ez a legszebb nyár.

Polcain a birsek: 

ablaksorok.

Bent kacatkák, kincsek -, 

lányka forog.

Apó

Apó harapós

kedvében ül a széken, 

de ha szépen megkérem, 

nem marad adós.

Ráfuvintok a kezére,

s eltűnik, ami benne volt. 

Nagypapa bűvész.

Varázsló.

Titkát nem tudja, csak a hold.

Mesebeli mozi

Karácsony esti 

árnyak-fények. 

Asztalhoz ülnek 

ifjak, vének.

Fenyő köré gyűlnek: 

lámpára lepkék, 

angyalszárnyú 

karácsony esték.

Diócska orcák, 

új emlékek. 

Asztalhoz ülnek 

ifjak, vének.

Mesebeli álom, 

alszik a kisded, 

csukott szemmel 

nézi a filmet.

A zsebtükör

Tegnapelőtt, 

mikor fürdött, 

Mackó talált 

egy zsebtükröt 

a parton.

Csak a barlang, 

csak a liget,

nem is látott 

Mackó ilyet 

eleddig.

Vagy a bátyja? 

Vagy a húga? 

Tenyerébe belebújt a 

kisördög.

Patak trükkje, 

törpe titka, 

óvatosan rakta vissza, 

 ne törjön.

Sünt fogtam

Sünt fogtam,

nem ereszt:

ágbogas álom.

Fölfordult kis böde,

kapálódzom háton.

Ki könnyít rajtam?

Ki segít nekem?

Megeszem a kalapom,

ha mégis nem ő:

ribizli-kedvű

körömvirág-szavú

rigó-örömű

páfrány-álmú

kökénykedő

estike-léptű

ibolya-árnyék Kishúgom

Hát persze hogy ő

SÁRK

ÁNY

SÁRKÁNY

ÉJ-PIROS NAP
FEKETE PAPÍROS
BÓL
ÚSZIK NÉMÁN
SÁRGA FÖVENY A TEN
GER INDIGÓKÉK
FÁJ
NA
MOST
HA
SZÓLNÉK

Papírsárkány

Papírsárkány úszik 

elszámolok húszig aztán

aki bújt

bújt

aki nem

nem 

tenyerembe rejtem 

az arcomat 

egyenlősdit játszani

veletek

Tudtam

tudtam 

csak elfelejtettem

a gyémántot

a varangy fejében 

s most nem értem 

eddig hogy is éltem

Akvárium

Aranyhalacskák úsznak a levegőben. 

Üvegen túl ősz van, tél van, nyár van. 

Mélységes csend, hangfoszlányok egy időben -

kint halászok cuppognak a sárban.

Alszik a...

Lesoványodott?

Csak az ingét vette le. 

Szép kis körtefa,

ez itt az első tele.

Nyúlrágta kéreg?

Most nem fájnak sebei. 

Madarat dajkál.

Alszik? Észre sem veszi?

Korrek(t)ció

A tizenkettedik tündér korrigál 

amit a hívatlan összerondigál

azt ő...

A lovakat átfestik ugye

„régi-új” színt kap a túlélő

sorok közt ágaskodó kérdőjel 

sörény nyak öblös hát 

hunyd le a szemed 

bekötözni vérző hiányod 

itt ez a gyolcs-tépő másnap 

menetrend szerint 

hull le szirom hó 

robog át vonat lép a ló

jön kavics-rugdalva 

felhőként futó árnyad

EZ A

Ez a sárkányok éve

botlok az égre

kalapka félre

alásöpörni jobbról-

balról mindent az asztalról

Kell csomagolópapír

Kell nád

Kell liszt meg víz (alias csiríz)

És kell egy messzi-spárga

szél sörénye nyargalása

Itt a vége fuss el véle

Ez a sárkányok éve