Stimmel +

STIMMEL

Össze borítom két tenyerem, 

minden stimmel. 

Kis jóindulattal még ez a 

vers is rímel. 

Mélységes a csend: végtelenség, 

tágas kürtő. 

Bogár, szárnya rezzen etlen. Itt 

csak a fű nő.

A FöSTŐ

Egy nap kitaláltál a békét.

Megtervezte közepét, szélét. Beleírta határt zölddel. 

Ecsetkéjével felhordva kékjét, 

Rajzolta, rajzolta a képét.

Kerekített föntre egy Napot. 

Ez kész, mondta és hazaballagott. 

DÚDOLOK

De hiszen sírnom kéne, de hiszen

Únok reggelt, felkelést… meg mindent…

Darab szappant, bőrömön a vizet,

Orromon a viszkető sugárt…

Lehetetlen, hogy semmi, ha muszáj

okának lenni – mire a vihánc?

Ki vagy te, aki engem ma így vársz?

TÓTÁGAS

A 

nagy öröm ritka. 

De fejreáll

a gond, a baj –

minden fordítva: 

jársz égi vízen.

Jaj, 

kedves Tótágas, 

csak azt ne mondd,

hogy a világ

nem elég tágas –

mert még elhiszem!

KIBIC

Szél tépi,

nyög az akác.

Az vagy, egy rakász

szerencétlenszég,

mondja

a pösze,

kinek

se lombja,

se gyökere.

KÉk-CSIKÓ

Kék csikó léptek

Szitakötő-szárnyak

Kabóca ének

Hódolat a nyárnak

Májvák

Estikék

Nap Hold udvarhölgyek

Mennyi

Mennyi szép

Bírhat bárki többet

DÖRÖMBÖLŐ

Veri az üveget 

csörömpöl az ablak

Párkány döng – mekkora

mekkora

ökle van a napnak

Karja rengeteg

Tenyere Kérges

Pedig nem haragszik

Pedig nem is mérges

Veri az üveget

Csörömpöl az ablak:

ébredj hé hétalvó —

kiabál

ládában a magnak 

DOROMBOLÓ

Tejet kap hogy mancsait

Hiába ne törje

Kemencét álmodjon

Összegömbölyödve

Dorombol mint kéményben

Karmos szél dorombol

Ablakon túl bőrke leng

Félzió kolompol

Bőrke lengés fél dió

Csont-harang harangoz

Gyöngysor: szappanbuborék

Koccan hang a hanghoz 

HÍVOGATÓ

Átlépi- e

Azon morfondíroz

A Szépike

Letépik-e ha…

Nyújtózkodik ásít

De a nap nem tágít: 

Jöjj dugd ki fejecskéd

Szirmod teregesd szét!

Langyos a föld

Idefent füve zöld

Itt költ vagy úgy

Költöz ide

Családostúl a Zöldike

Majd?

Mit számít

Éneke ének

Dala az égnek tart

GYÖNGY A HOLD

Gyöngy a hold ma

Lenge szirom

Két tenyerem

Égre nyitom:

Varjú bagoly

Messze szálljon

Szemeimre

Jöjjön álom

KÉT TENYÉR

A Hold oldalát idenéz

Hol a szép mi a jó

Barna csöndje friss kenyér

Belseje mint a hó

Gyöngyház csöndje kék cserép

Gyöngyharmat Itató

Az éjszaka két tenyér álomba ringató

Földszagú erős mint rég

Nagyapó tenyere

Bütykös ujján szeplős pillék

Ez nagyanyó keze

Az Éjszaka két tenyér

Álomba ringató

Az éjszaka két tenyér

Holnapra biztató

A TAVASZ ELÉ

Tudod-e hova megy

Ha csizmát húz a hegy

Csendben estefelé?

Hát a tavasz elé!

Az ég messze kéklik

Belesüpped térdig

Mint lakli barna bocs

Cammog tovább gyalog

Aztán kék hintó

Kék csillag kék csikó

(előre befogva)

A tavaszt elhozza 

ANYA MEG ÉN

Kéz a kézben mentünk

valahová: 

anya meg én 

vagy csak álltunk

a járdán jókedvűn…

testvéreknek néztek minket 

Azt hitték én a húga vagyok 

ő meg az én nővérem…

És mi ketten mint a barátnők 

kik titkot cseréltek

nevettünk csak — 

összekacsintva

KÖLTÖZŐ

Megszökött mint annyi madár

Nyárnak kedvese

Költöző s hogy visszatalál

Nem hiszed te se’

De szédülsz ha roppan a jég

Ha a szél könnyül

Ha kékül ha mélyül az ég

Ha az ágon gyöngy ül

Tíz ujjad kalitka rácsa

Tenyered fészek

Indulhatsz tavasz virága

Északnak Délnek 

NEVETÉS

Orra piros szeme kék

Tarkabarka buborék

Dagad: nevetni muszáj!

Fültől-fülig csupa száj

Göndör fürtös lebegés

A bozontos nevetés 

MÁJUSI SÉTA

Még mélyen alszik az élet

Lábújhegyen léptet

Csak a szürkék a barnák mernek

Fordítasz a kertnek

Aztán látsz valami eldobált

Fura papírpohárt

Megnézed nekem: hókusz-pókusz

Tudod ez egy krókusz

Majd megállapítjuk hogy itten kirándult az Isten

Fel csipegette morzsa is volt

Morzsát a fényes Hold 

ANYÓ

Már se kutyám se macskám

A házat magam lakom

Szél fütyörész nekem

És a csendet hallgatom

Tenyeremen köles

Kinyújtom az ablakon

Itt hol a madár se jár

Így kezdődik a napom

Mert nem lehet azt tudni

Tán épp ma téved erre

Az én cserfes madárkám

A világ legéhesebbje

NYÁRUTÓ

Lovad lesz száguldó

Gyalog kelsz most

Gyalog jársz most

Őfelsége nyárutó

Jogarad volt Mákgubó

Volt az ágon lesz az ágon

Pár kilónyi földi jó

Zöld dió országalma

Tenyereden smaragd terem

Száz rigó csodálhatja

Majd 

ESTIKE

Szűkre olvad a távol

Köd szitál az esti kék

Ezüstzöld inge bársony

Lebben karcsú estikén

Illat-ölét kitárva

Álmot ringat a karja

Fáradt-lila arcát ha

Egy este kitakarja

KETTEN

Hallom álmomban

Palackba zárt üzenet

Koccan a parthoz

Felébredek de

Semmi…

Csak a hullámzó víz

Csak a hullámzó part

Start? Valahol valami

Hajó éppen felénk tart 

MÁJUSI ESŐ

Madárka-csontú egérke

Kaparász zugot remélve?

Egérke-szemű madárka

Csőre kocog a párkányra?

Aludj csak az eső kopog

A májusi eső tudod…

Tudom tudom: aranyat ér

De bőrig ázik a madárka

És nem tud úszni a kisegér 

INNEN ÉS TÚL

Hegyen innen völgyön túl

Erdőn innen mezőn túl

Erecskére patakra

Jut csepp kicsire nagyra

Esőn innen esőn túl

Versen innen mesén túl

Nézek látok képzelek

Kézben kezem lépdelek

Te vagy velem

Vagy

Én veled?

Kérdezel

Vagy

Én kérdezek? 

Nézünk látunk képzelünk

Veled

Velem

Így megyünk

PATAK-parti

Mutatóujjam ceruzám

Papírom a parti homok

A nézelődést elunván

Rajzolgatok

Mit rajzolok?

A pataknak halacskát

S hogy játszhassa

A nagy Nílust

Mit rajzolok?

Ráhibáztál!

Pár napozó krokodilust 

HŰHA

Csip-csup felhő

Hip-hop felnő

Gyalog-bodzát

Lábuk mossák

Kerekül az erdő

Most zöldül a mező

Ess csak eső

Ess

Ess

Ess!

MI BAJ

Mi baj Kata?

Isten szemet száját ada

Csillagot látni

Eldudorászni —

Miért sírsz Kata?

Mi baj Kata 

Isten kezet lábat oda

Jót parolázni

Velem sétálni

Miért sírsz Kata? 

HAMVAS

Hamvas szilva itt az ősz

Nagymama biccent lekvárt főz

Bálint nagyapa

Fölszedi a diót

S télen elmeséli majd

Ami vót 

SZÍNTELEN

Nem dobom ki

Ezt a levert

Horpad lavórt

Karimáig teszem

Jó földdel

Vetek bele

Árvácska magot

És várok

Szeretem

Színesbe’  fogni

A

Világot 

VIGASZTALÓ

A “vigasztaló”

Nem hintaló

Vagy hintaszék

De ringató

Pár jó s szép szó

Meg persze tárt karok –

Tudni hogy m’ért vagy

Tudni hogy m’ért vagyok

SÖTÉTSÉG

Sötét van akár

a lekváros fazékban

Kormos az ég

Bong

Csillagtalan fekete

A

NINCS  bádog pereme 

PRODUKCIÓ

Lapos kövön egy varangy-nok

Tavi szólót kvá-kvártyog:

Dal az elbambultam gojához!

Ugye szép egy béka-ének?

Nem tetszik?

Kérlek?!

Kérlek?!

És mit szólsz

E stramm ugrószám hoz? 

MONDÓKA

Mezítláb járja

Porzik a járda

Hosszú haját lebontva 

Fut április bolondja

Fut fut a felhő

Nincs selyem ernyő

Arany sátor a hajad –

Esik? 

Esett.

Süt a nap!

KATALINKA

Katalinka szállj el

Nézd meg nekem az eget

Hozd el nekem a hegyet!

Ha gyenge a szárnyad

Hétpettyeid csörgetve

Mond az erdőt zöldebbre!

Katalinka várj meg

Nincs sós-kutam kerekem…

Mutasd az utat nekem!

Ha fáradsz

Itt a kezem 

ÁÁÁ

Ááá…

Nem jár fogorvoshoz a

Nem jár

Noha

Olykor

A vízilónak is

Fájhat a foga

Ááá… midőn eltátja

Merő unalomból

Mint egy tágas barlang

A kies vadonból

Akkora a szája!

Ááá… hogy is menne ő? Soha!

Mikor

Tátsd-ki Nosza

A doktorbácsi is

Költözhet

Oda 

MÁRCIUS

A délelőtt fakard

Zörög

Búgócsiga tavasz

Pörög

Similabda a nap

Fel-le

A perc festett csitt-csatt

Lepke 

VERÉB AZ ÁGON

Szél nem ringatja

Nap nem bíztatja

Árva

Borzas veréb

Ül az ágon

Szürke veréb

Ne is járjon

Bálba?

Nincs palotája

Ez az ő ága

Gyümölcsöt ad majd

Ki ma virágra bomlik

S ellátni innét

Az ezüst-begyű Holdig

PONT

Pont pont vesszőcske

Se kalap se ernyőcske?

Meg fog ázni

Megfogok fázni

Mezítláb

Se

Kéne járni 

ŐSZIKE

Szőlőt szemel a nap

Aranyos a reggel

Dió koppan

Orrod

Elé –

M’ért

Jársz

Üres zsebbel? 

ÁrNYAK

Árnyak imbolyognak

Megreccsen a padló

Álmok jönnek

Libasorban –

Mocorog az alvó 

SZÜNIDŐ

Árokparton ülhet

Százszorszépet tűzhet

Gomblyukába aki él

Megunta a hajszát

Pirosuló almát

Orcát simogat a szél

Lekerül a cipő

Megáll a vén idő –

Orcát simogat a szél

Árokparton ülhet

Százszorszépet tűzhet

Gomblyukába aki él 

SZELÍDEN

Árokparton két

Gidák – keskeny a palló

Nálad a pálca

Eredj kicsi lány várnak

S számold ki ki az első!