AZ ELSŐ PIPACS
Pipacs pancsol:
fröccsen,
ki-kicsap medréből a zöld.
A szomjas délután,
reszkető kézzel,
újra tölt.
Tánca néma
(a lánc beszédét
nem érti az este),
s holnap
a sápadt kis pillangó
messze... Így lesz-e?
VÉGTELEN
Álmomban lábra állok, odalépek az ablakhoz, s kinyitom; a kertben éppen engem álmodik (látom) a tigrisliliom. Kabátom virtuális. Én, ki a neten is mezítláb járok, kettőspont, jobb zárójel: holdarcú, e-mailben gondolok rátok. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése