ÚJ NYÁR




A tavalyi 

árkon-bokron túl jár. 

Süt a nap, kék az ég.

Ez egy új nyár.

Ölti, költi,

méri,  meri, 

alakítja…

fű, fa, virág

ez a világ,

rá van bízva.

De az ember (látod) 

mint elefánt 

a porcelánboltban, 

mindent leránt, 

lever… 

törött cserepeken 

topog.

Áll, nagy fülével legyez,

szállni készül. 

Hogy megy ez?

Talán nem késő, 

míg a Föld forog.

Süt a nap, kék az ég.

Ez egy új nyár.

A tavalyi 

árkon-bokron túl jár.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

VÉGTELEN

gyöngyöt rejt