KÖRBE-KÖRBE

 ORRODRA KOPPINT

Hol lubickol majd 

este a Hold?

Tó vizét issza az ég.

Gyűlnek a felhők.

Jó kis zápor: 

gyönggyel telik a fazék. 

Orrodra koppint,

ez már az ősz,

vegyél kabátot!

Köd szemetel… a

tó tükrét egy-

hamar nem látod.

DARVAK

Amikor meglátják,

vagy amikor újra 

búcsút intenek a rétnek? 

Hol kezdődik a kör? 

Amikor elmennek, 

vagy amikor visszatérnek?

Ösztönös, vagy tanult 

koreográfia,

útbaejteni a tavat?

Mosolyt írni a Hold 

egykedvű arcára…

Nézd, ez a legszebb feladat!

MÉLYÜLŐ KÖRÖK

Bárányfelhőt terel a 

szél 

és füstöt bodorít.

Sértett gazda, 

a Nap duzzogva 

hátat-fordít.

Mélyülő köröket ír 

a levegőbe: sólyom,

sas, 

keselyű, 

vagy vércse? 

Hogy győznéd meg 

a nyulat,

hogy fiait ne féltse?

VÁLTOZÁS

Minden pörög 

Minden forog 

Ha a tűz fölött zubogó vízből 

egy ezüstös buborékot 

találomra kifogok 

az annyi mint 

ebben a szövegben 

egyetlen betű (semmi?)

egy ékezet 

egy pont

Forgatom méregetem

mit ér egyedül  

s mekkora az űr 

ami a helyén 

maradt 

CSÖN-CSÖN GYŰRŰ

Mint Nap körül a Föld 

mint Föld körül a Hold 

kering 

láthatatlan szálra fűzve 

körbe-körbe 

kézről-kézre jár a gyűrű… 

én állok középen 

találgatom 

hogy kinél van 

a kincs 

te elpirulsz 

s már mindketten tudjuk

nem is kell 

hogy titokban ints

BORONGÓ

Porcsiga tekereg a járdán:

forgószél unokahúga tréfál.

Papírgombócot rugdal, játsszunk!

mondja, hajadba túr s odébbáll.  

Ha kalapod volna vinné-e?

Futnál-e utána? hová? meddig?

Ne nézz hátra, karol át az ősz.

A virágok színüket felejtik.

MÓKUSKERÉK

A mókuskereket 

nem a mókus hajtja,

hanem az a végtelen vágy,

ami benne él.

Fut, míg a lábai 

bírják. Erre, erre!

A kerék surrogásában  

az erdő zenél.

PAPÍRFORGÓ

Az estike este nyílik.

A borongó

ősszel terem.

Mint a pörgő

papírforgót,

csukott szemmel felismerem.

Forog a Föld, köd szemetel.

Gallérodat összébb fogod.

Az utolsó vackor édes.

Sírni (ugye) semmi okod.

MUTATOM

Mutatom, ide nézz!

Ha kezembe fogom egy vízzel teli 

kisvödör fülét és 

forogni kezdek vele 

a saját 

tengelyem körül,

nem loccsan ki a víz! 

Ez olyan, mint egy mutatvány. 

Mindenki tapsol, örül. 

Pedig csak 

fizika az egész!

KÖRBE-KÖRBE

Hold udvarán 

Égen Földön 

napjaimat vígan töltöm 

Minden forog 

Minden pörög 

Levél kering 

Avar zörög  

Tavasz nyár ősz…

Közel a tél 

Napraforgó mit szeretnél? 

Rőzsét gyűjtök 

almát sütök:

elveszek és megkerülök 

mint a Napok 

mint a Holdak 

kik az égen vándorolnak

MALOM

A malom négy lapátja:

tavasz, nyár, ősz, tél — forog. 

Négy az egy táncát járja:

kereket forgat a szél.

Ide-vezetnek a nyomok. 

Csillagpor szitál, őszi köd.

Fény alig. A plafonon

egyetlen villanykörte.

Egér a hangyát, hangya

a tücsköt sétálja körbe.

PAPÍRFORGÓ

Az estike este nyílik.

A borongó

ősszel terem.

Mint a pörgő

papírforgót,

csukott szemmel felismerem. 

A Nap kihátrál a képből, 

lámpással nem megyek sokra. 

Hová siet a délután? 

Kendőjét vállamra dobja.

Gyöngyök, ujjbegyek táncolnak: 

párkányon esőcsepp zenél.

Hallja-e ezt a dália?

Fölötte miért nincs fedél?