LÉPVE LÉP
Telitalálat volt, jó poszt,
jókor placcra dobott szó.
Ül az ember, mosolyogva,
csokoládé majszoló.
Fényben fürdik. Vess követ rá!
Jó az érzés, simogat!
Fut az ujja, oda-koppint:
tüskés szívet nyitogat.
Gesztenyéről hull a héja.
Pálcika-láb, lépve lép,
Istent játszik a képzelet,
míg elfehérül a kép.
KINEK
azt kérded kinek írok
nem tudom tán magamnak
források m’ért fakadnak
gyöngy kavics tán a rím sok
tükröm ezer cseppecske
arcát ki látja benne
dúdolok noha nincs ok
nagy szomjad nem olthatom
nem áldás nem oltalom
ha mosolygok ha sírok
tán helyetted tán érted
bár egyiket se kérted
Megjegyzések
Megjegyzés küldése