MÉLYÜL

Génjeim 

továbbadásáról 

én már rég 

lemaradtam: 

bölcső-ringatásban, 

höcögtetésben

tapasztalatlan,

éjszakánként 

nem kelek fel 

nyöszörgő,

síró babához,

mozdulatlanságra 

kényszerít a tér,

létem bebáboz.

Saját szárnyakkal 

készülök a napra,

míg a csend mélyül.

Hasonlítok-e akkor 

még magamra —

én, szavak nélkül.