& PÓZTALAN

 ELKÖTÖTT CSÓNAK

néhány játék megmarad
bakelit-lemez
forog a körhinta egy
kislány dodzsemez

az elvarázsolt-kastély
óriás-bendő nyel
a hullámvasút (mondjuk)
fekvő kérdőjel

mesebarlang fáklyáit
követő csónak
úszom még az ismerős
vizen – rám szólnak?

redőnyök lehúzva a 
Vidámpark bezár
mit keresek még itt hol
a madár se jár

FORMÁZ

Varázsköröket írok a levegőbe,
mormolom, hogy ambrózia,
de hiába minden, 
nem működik pollen-,
parlagfű-álló fóliaként ez sem. 
Marad a vörös-szem effektus,
a csaláning szorítása,
meg ez a ritmus, 
a bűvölt szöveg
évgyűrűjét vésve, formázva.

PÓZTALAN

Traktor szánt a szomszéd kertben
vagy boronál
nem mindegy? ezt
gondolom a felvert porban

Az ősz: korban hozzám illő
szemembe néz
tükröt tart – most
talán olyan vagyok mint ő

Csendre vágyó szóra éhes
lábon maradt
görbe-nyakú 
álma-kerek napraforgó

Bánnám-e ha volna veréb?
ha ugratna
ugranék-e
erre-arrébb-meddig-hová

nyúlik az árnyék nyújtózom
tekinteted
keresve –  nézd
ma ez az utolsó pózom