TUD EZ A BORI

 

Pamut vak. Óckodik, idegenkedik a gépektől. Talán fél, hogy véletlenül rossz gombot nyom meg? Nincs konyhai robotja, fakanállal keveri be a palacsintatésztát. Porszívó helyett seprűvel takarít. Vizes haját a napon szárítja. Tálban, szivaccsal, vagyis kézzel mosogat. Telefonja sincs. Azaz nem volt. Eddig!

    Összefutottak hát a nagy hírre. Pamut tegnap kapta. Érintőképernyős!

  — Muti…  — furakodott közelebb, kismedve szemét kerekre nyitva, Meliton.

  — Tud fényképezni is? — kérdezte Bori.

  — Minek egy vaknak csúcs-mobil… — motyogta Bíró Laci. Halkan persze, mert nem akarta megbántani Pamutot.

  — Mit mondtál?

  — Csak azt kérdeztem, hogy mit tud ez a kütyü, amit a többi nem?

   Magyarázkodás helyett Pamut kis bemutatót tartott: kezében a mobillal lassan körbefordult. A telefon megmondta, amit a kamerája látott. Mondta, hogy: ablak, előtte függöny. Mondta, hogy: egy szék, ami üres. Mondta, hogy: egy asztal, rajta kockás terítő. Aztán hogy: egy medvebocs, aki boldognak tűnik…

  — Vagyis… ez azt jelenti, hogy Meliton mosolyog… — bólintott Pamut.

  — Hűha… — csettintett Bíró Laci. Óvatosan kivette Pamut kezéből a telefont, s a plafon, illetve a tányérforma csillár felé fordította. Zuhanyrózsa, mondta kis szünet után a mobil, majd hozzátette: nem vagyok benne biztos!

     Ezen jót nevettek. Hogy zuhanyrózsának nézi a csillárt.

   — De a színeket tudja! — mentegetőzött zavartan Pamut. — Mosás után össze tudom majd párosítani a zoknijaimat…

  — De neked csak fehér zoknijaid vannak…  — akadékoskodott Meliton.

  — De ha volna neki piros, kék, zöld, sárga… — ellenkezett Bori —, akkor…

  — Ugyan, én a születésnapomra direkt felemásat kaptam… az most menő! — dicsekedett Bíró Laci.

  —  Megmondja, hogy hány fok van odakint, süt-e a nap, mikor lesz legközelebb telihold… Elmondja, nagyjából —köszörülte a torkát Pamut —, elmondja, hogy mi van a fotón. Hangosan számol. Leírja, amit diktálok. Ír, számol, olvas. Felolvassa a levelet. És bármit felolvas!

  — Könyvet is? — szólt közbe halkan Bori.

  — Könyvet is —bólogatott Pamut.

  — Akkor holnap már ne is jöjjek?

  — Jaj, dehogynem!

   És Bori másnap, csütörtök délután, ahogy szokott, jött. Leültek a konyhaasztal mellé, Bori kinyitotta a könyvet ott, ahol legutóbb abbahagyták. És Pamut, szokása szerint, a konyhaasztalra könyökölve hallgatta a folytatást. És úgy nézett maga elé, ha hiszed, ha nem, mintha mozifilmet, diavetítést látna. Tud ez a Bori! A mobil meg ott lapult Pamut zsebében.

Ha fel szeretnéd hívni, kérdezd meg Melitontól, ő tudja Pamut telefonszámát.