VÍZZEL-TELT

Vízzel telt lábnyomok lent:

tengerek és tavak.

Fű, fa, ház — távolodóban 

már nem látszanak.

Volt, nincs gravitáció:

a szemed se rebben.

Nincs emlék. Minden földi

szabály zárójelben.

Járdaszél? Kő? Iskola?

Eltűnnek a szavak.

Hallgatsz, pedig Téged is

Ide-rajzoltalak.

Madarak nincsenek, itt

sárkányok kísérnek.

A felhők fölött már csak 

a szférák zenélnek.