holnap

 HOL-NAP (U)TÁN

Már nem esem kétségbe, mikor
(mint most is) kerülnek a szavak;
páncél, jégkéreg alatt, tudom,
mélyen, ott dúdolgat a patak.

Tükröm az ég, szeplőimet
az első napsütés összehozza,
míg pacsirta-éneket töltök
(online) buta kis mobilomra.