Búth Emília

  2024 — ÁPRILIS     Nem skicc, nem rézmetszet, nem fotó.  Ez a kép (egyszeri) élő: itt a rézsút szemerkélő  napsütésben, mint fehér holló, (hiába mondják, ne bomolj) már születőben egy mosoly.     MUTATVÁNY   Színpadiasan homlokomra  szorítani a kezemet, akrobata mutatvány volna, ahogy megmászni egy hegyet, átlépni egy küszöböt, per hecc! Nincs fogadás, kétség, te nyerhetsz.       SZÖKÉSRE ÁLL   Átesem, mert szeretném tudni,  mi van a ló túloldalán, bár a szokás, szabályok mentén, biztonságos sorokba ránt.   Körém zárul a tér. Ez a vers még zsebembe fért — álmomban egyedül… Én! Mentem! Nyakamban a lét kolompja —  ki emlékszik a bolondra?     SZÓ-LYUGGATTA   Mint pályaelhagyó rossz labda gurul, gazdátlan pörög még. Nincs aki utána szaladna, hogy  megállj, megvagy öröklét! Félrebillent fejjel nézi az ember,  hogy ez nem lehet igaz… Mázsá...

ADD TOVÁBB Birkuci, rendes nevén Bíró Laci, nem szokott álmodni. Etus néni szerint Bíró Laci álmodik, csak elfelejti, mire felébred. Mások is vannak ezzel így. Meliton emlékszik. Neki visszatérő álmai vannak. Leggyakrabban utazni készül valahová és keres, válogat, pakol egy bőröndbe. A bőrönd hol csíkos, hol kockás… piros, zöld, lila…    egyszer vászon, másszor bőr. A lényeg a pakolás, amivel Meliton soha nem készül el időre. Addig-addig pakol, jár szekrénytől-szekrényig, válogat,    fiókokat húzogat, hogy a végén lekési a vonatot, a buszt, a léghajót. Esetleg felébred idő előtt. Bíró Laci nem álmodik? Bori annál többet. Ha volna olyan, Bori megnyerné az álmodó olimpiát. Bajnok, ahogy mesél. Bori, mint egy élelmes madár, aki felfedez, meglát, fölcsippent minden apró, mégis    alkalmasnak tűnő pitypangpihét, szél pörgette szalmaszálat, fűbe gabalyodott cérnadarabkát, hogy    kibélelje velük a fészket, amit éppen épít. Maradjunk annyiban, hogy Bori ...